Az indítvány jelentős részben olyan biztonsági eszközök beépítését tenné kötelezővé, amelyeket az autógyárak többsége jelenleg is kínál, bár számos esetben felárért, az olcsó alapmodellekhez pedig egyáltalán nem.
Az indoklás szerint az Európai Unió területén azért tennék kötelezővé a biztonsági berendezések fokozott használatát, hogy ezáltal csökkentsék a halálos, vagy súlyos sérüléssel járó balesetek számát. Napjainkban a statisztikák szerint évi 26 ezer ilyen kimenetelű eset fordul elő az utakon, ezt 2030-ra a felére szeretnék csökkenteni.
Habár az indítványban szereplő berendezések némelyikéről írtunk már ( Sávváltó asszisztens ) és egy részük jóideje elérhető tartozék, akad néhány közöttük, amelynek kötelezővé tételéről kialakulhatnak viták.
Ilyen például a sebességtartó asszisztens, amely, ha a sofőr a pedál padlóig nyomásával ideiglenesen felül nem írja, legfeljebb a megengedett sebességgel engedi haladni a járművet. Ennél az esetnél félő, hogy a biztosítók nem fognak fizetni, ha az derül majd ki, hogy a baleset résztvevői közül az egyik sofőr kiiktatta a sebességtartó asszisztenst. Arról, hogy ez hosszútávon előny vagy hátrány, hosszasan lehetne értekezni.
Vita lehet továbbá az alkohol-zárból, amely csak akkor engedné elindítani a gépjárművet, ha a sofőr belefújt a beépített szondába. Ennek a javaslatnak számos buktatója lehet, hiszen egyfelől nagyon könnyen megkerülhető, másfelől olyan kötelező feladat lenne az autóvezetők számára, amit nagy valószínűséggel indokolatlanul végeztetnek el velük. Jogilag megkérdőjelezhető az a rosszhiszeműség, hogy többé-kevésbé mindenki ittasan vezetne, ha tehetné.
A kezdeményezés egyébként abból a megfigyelésből indul ki, hogy az autóvásárlók biztonsági extrákra a gyakorlatban alig költenek, így ezek hiába érhetők el, a hatásuk a balesetek számára nézve alig érzékelhető.
Természetesen elképzelhető, hogy a későbbiekben finomítanak majd a listán az elfogadási folyamat során, de számítanunk kell rá, hogy néhány éven belül egy jelentős részük kötelezővé válik. Az, hogy mégis mikor, az attól függ. hogy mennyi ideig fog tartani a megegyezés. Az uniós jogszabályok elfogadását követően a szabály az, hogy a megvalósításra három évet adnak.
