Mik a valós tények a kopott gumiabroncsokkal kapcsolatban?

A különböző abroncsok új állapotukban eltérő teljesítményt nyújtanak, és ez a teljesítménykülönbség a kopással egyre nagyobb lehet, mert a gumi teljesítményét egyedi jellemzők befolyásolják, mint például a vázszerkezet, a felhasznált alapanyagok, gumikeverék, a futómintázat, a gumiblokkok, csatornák és lamellák formája, elhelyezkedése.

Vannak tanulmányok, amelyek fokozottan hangsúlyozzák a kopott abroncsok balesetveszélyességét, mielőbbi cseréjét, még más kutatások ennél jóval megengedőbbek, hiszen a 21. századi abroncsgyártási-technológiára hivatkozva úgy vélik, hogy egyenletesen magas szintű teljesítményre és tapadásra képes egy abroncs egész élettartama alatt.

A Michelin szakembereinek véleményét kérve jártunk utána az igazságnak. A Michelin ugyanis számos vizsgálatot végzett már a témában. Három kategóriába sorolták a tesztelendő gumiabroncsokat: olcsó gumi, középkategóriás és prémium.

Egy szokványos gumiabroncs átlagos kopását figyelembe véve az 1,6 mm és a 3 mm-es bordamélység között 20-35 százalék futásteljesítmény-különbség lehet. Ugyanakkor senki nem engedheti meg, hogy a biztonságot feláldozza, ezért pár éve a Michelin kopott abroncsok tesztelésébe kezdett. A teszt során minden, a gumiabroncsoknál fontos paramétert vizsgáltak: oldalgyorsulást, tapadást, fékhatást nedves és száraz talajon is.

Nagyon meglepő eredményre jutottak! Megállapították, hogy a jó minőségű abroncsok bizonyos tulajdonságai javulnak, ahogy a futófelület kopik, néhány jellemző tartja az értékét, és csak nagyon kevés romlik.

A gumiabroncsok biztonsági viselkedése során két fontos paramétert vizsgáltak kiemelten, amelyek a baleseti statisztikák során meghatározónak bizonyultak. Az egyik a nedves és száraz fékezés, a másik az oldalgyorsulás, azaz a tapadás kanyarodás során nedves és száraz úton. A tesztek során kiderült, hogy a fékezéskor jól teljesítő abroncsok rendre jól teljesítettek a kanyartesztek során is, tehát a kettő között egyértelmű az összefüggés.

A vizes és száraz tesztek hozták a legmeghökkentőbb eredményt, ugyanis a minta mélysége kisebb mértékben volt meghatározó a nedves viselkedésre, mint a mintázat kialakítása (formája) és a gumi anyaga. Még a nagy sebességű vízenfutás-teszt is azt támasztotta alá, hogy a mintázat kialakítása és a gumiabroncs anyaga nagyobb befolyással van a felfutásra, mint a mintázat mélysége. Egy bizonyos mintamélység alatt a gumik ebben a versenyszámban kezdenek nagyon rosszul teljesíteni, viszont ez a prémium abroncsok esetében csak 1,6 mm alatti mintamélységnél következik be.

A mintázat fejlesztésével foglalkozó egyik mérnök ezt úgy magyarázta el, hogy a viszonylag kopott futófelületű, de jól szerkesztett mintázat élei darabolják a vizet, megtörik a felületi feszültségét, és a viszonylag kis darabokat, folyadék részeket a mintázat jól el tudja vezetni. Ugyanakkor lényeges a jármű tömegéhez a megfelelő szélességű gumiabroncs, mert van optimumérték, ahonnan bármilyen eltérés rontja az eredményeket. Voltaképpen a tömeg és az érintkező felület arányát kell jól megszabni, mert szélsőséges körülményeket teremthet például egy könnyű autón a széles abroncs.

Nézzük hogyan is zajlottak ezek a tesztek! Az első az oldalgyorsulást szimulálta. A pálya aszfaltja nagyon sima volt, egyenletes vízréteg fedte 2 mm vastagon. A kopott és új olcsó gumival egyaránt 78-79 km/h sebességnél kezdett a tesztautó eleje kicsúszni, és csak erős lassítással tudták visszanyerni a stabilitást. A kicsúszás mértéke nagyjából 2 méter volt. A középkategóriás gumival a sebesség  83-85 km/h, a szélesedő sugáron a gumi hamar megtapadt újra. A kicsúszás mértéke egy méteren belül maradt.

Az ezt követő küldetés vizes fékezés volt 95 km/h-ról állóra. A féktávra csak a gumi minősége volt befolyással, a futófelület mélysége nem. Egyértelműen kiderült, hogy a prémium kategóriás gumi nem tud annyira kopott lenni, hogy ne győzze le az olcsó gumit. Az is látszott a fékteszten, hogy az olcsó abroncs a kopással nagyon sokat veszít a teljesítményéből, a prémium kevésbé.

Teljesen más volt a helyzet a száraz fékezésnél, itt a kopott abroncsok mindegyike előbb állt meg az új társainál, méghozzá 2-4 méterrel. A futófelület tervezője ezt a felület deformációjával magyarázta. A kisebb különbség a prémium esetében volt, itt kevésbé változik a teljesítmény.

A Michelin mérnöke összefoglalóan úgy nyilatkozott, hogy “az olcsó abroncs tapadását nagyobb mértékben határozza meg a minta kapaszkodóképessége, mint a gumi anyaga, a prémium guminál pedig az anyag az, ami tapad - a mintázat csak segíti kedvezőtlen körülmények között. Ilyen kedvezőtlen körülmény az extrém nagy víz, vagy túlzott sebesség, illetve a kosz az úttesten. Ezért nem mondhatjuk, hogy a kopott gumi jobb, hiába csendesebb és fékez jobban száraz talajon, valamint a gördülési ellenállása is kisebb. Extrém helyzetekben azonban a mintázat mélysége fontos segítség a tapadás megőrzésében.”

A Michelin kiterjedt kutatásait és méréseit továbbította az Európai Unió szakhatósága felé, és javasolta a gumiabroncsok kopáshatárát továbbra is 1,6 mm-ben tartani. Az autósoknak pedig azt javasolják, vásároljanak prémium terméket, mert az a legbiztonságosabb, tartsák be az előírt levegőnyomást és a sebességhatárokat, és használják a gumiabroncsot a kopáshatárig, így összességében a drágább abroncs válik a használat során olcsóbbá.

A legkiválóbb prémium kategóriás nyári és mintázatok a BHPgumi készletéről.